Iguacu vízesés, Ördögtorok

A fő attrakció az Ördögtorok, egy U alakú, 150 méter széles, 700 méter hosszú katlan, ahol kereken 70 méter magasságból zúdul alá a zuhatag legnagyobb víztömege. A brazil oldalról szemből, illetve alulról csodálhatjuk, az argentinról viszont a mintegy 800 méteres deszkasétány végéről szinte kézzelfogható közelségből szemlélhetjük felülről, s ugyanitt órákat bolyonghatunk a jól kiépített ösvényeken, hogy alulról-felülről egyaránt szemügyre vehessük kisebb-nagyobb "önálló" vízeséseit. A felszálló, majd szitáló esőként lehulló vízpára szubtrópusi őserdőt hozott létre a zuhatagok néhány kilométeres környezetében, eszményi állapotokat teremtve a madárvilágnak.
A kereken 270 kisebb-nagyobb zuhatagból álló világcsodát már az 1500-as évek közepén "felfedezte" néhány spanyol, el is nevezték Szent Mária-vízesésnek, aztán - mivel a vidék semmiféle nemesfémmel nem kecsegtetett - ott is hagyták. Csak jó száz évvel később keveredett arra néhány jezsuita szerzetes, ám őket meg inkább a környéken élő indián lelkek befogása érdekelte. Pedig ők, a guaraní indiánok a vízesés névadói: nyelvükön "y" azt jelenti, víz, a "guasu" pedig azt, hogy nagy. Ugyanezt a nevet viseli az a folyó, mely a nála is hatalmasabb Paranába ömlik a vízesésektől számítva 20 km megtétele után. Éppen a Paraná völgyében mintegy 200 ezer éve bekövetkezett hatalmas szerkezeti törés kényszeríttette az Iguazút erre a tetemes ugrásra, melyet egymásra rakódott bazaltlávarétegeken hajt végre.


http://www.sulinet.hu/tart/fncikk/Kifb/0/14104/iguazu.htm