| | | 8 hónap 29 napja érkezett |  |
|
Kinderdijk Nieuw-Lekkerland településhez tartozó község Dél-Holland (Zuid-Holland) tartományban, mintegy 15 km-re keletre Rotterdamtól, a Lek és a Noord folyók összefolyásánál.
A terület lecsapolásához 19 szélmalom épült 1740 körül. Ez a legnagyobb épen és látogatható formában megmaradt ilyen épületegyüttes Hollandiában, Zaanse Schans-hoz hasonlóan az egyik legismertebb és leglátogatottabb holland turisztikai célpont, 1997 óta „Kinderdijk-elshouti malomrendszer” néven az UNESCO Világörökség része.
A térségben található szélmalmok kiemelkedően demonstrálják a hollandok vízkezelési technológiáját. A hidraulikus berendezések építése, amelyeket a terület csatornázása, a mezőgazdaság és a települések érdekében hoztak létre, a középkorban kezdődött és a mai napig megszakítás nélkül folytatódik. A helyszín bemutatja mindazokat a jellegzetességeket, amelyek ezzel a technológiával kapcsolatba hozhatóak – gátakat, víztározókat, szivattyúállomásokat, adminisztrációs épületeket és a gyönyörű állapotban megőrzött szélmalmok sorát. Kinderdijk-Elshout malomhálózata kiemelkedő jelentőségű mesterséges táj, amelyen a közel egy évezrede a hidraulikus technológia fejlesztésével és alkalmazásával folyó területvédelem ékes bizonyítéka az emberi találékonyságnak és állhatatosságnak.
Na, akkor megvolt minden: tulipán, szélmalom, sajt, fapapucs.
És egy kis személyes - vagy ha úgy tetszik: jó tanács - (ennek a blokknak) a végére: a holland gasztronómiával - eleinte - többször is meggyült a bajunk (de gyorsan tanulunk). Szóval: sok holland településnek a történelem különböző megpróbáltatásai során a lakosságnak tanúsított hősies magatartása okán helyi „nemzeti ünnepe” van. Ilyenkor - szerintük - különlegesen pácolt heringet és fehér kenyeret esznek. Na, ez még a ruszlihoz szokott magyar gyomornak is ehetetlen (mármint a hal, a kenyér az rendben van), ha ilyen népünnepélybe csöppenünk, mindenképpen tájékozódjunk a legkisebb helyiség feltalálását illetően. Egyszer pedig - a franciaországi bázisunkra igyekezvén - az utolsó 70 gouldenünkön (ezt így kell írni?) - akkor ez egy kész vagyon volt - grillcsirkét vettünk, gondolván, hogy a sült hús az a világon mindenütt egyforma. Hát nem… Az ízével még csak meg lehetett volna barátkozni, de az állaga egy három hónapos vízi hulláéra emlékeztetett, így a kínzó éhség ellenére sem tudtuk megenni. Szóval csak óvatosan a kajával. Egy dologban nem tudunk mellényúlni, és az a sajt.
|