2016. augusztus 2.
Sziasztok, Gábor vagyok!
Az idei cseh túránkat alapvető célja a Jeseník hegység (csehül: Jeseníky) és annak környezete volt. Jeseník egyébként egy város is, annak a Lázné (fürdő) része a Priessnitz féle gyógyfürdő hely. Ennyit a környék beazonosításáról. Ezen a részen egyébként korábban még egyáltalán nem voltam, viszont a látottak alapján kijelenthető, ez roppant sajnálatos. Azt is megállapítottam, hogy annyi a látnivaló erre felé, hogy ugyanezt az utat még egyszer megtehetem úgy, hogy teljesen más helyeket is meg tudok nézni, mint ahol az idén voltam.
Na de vissza a Praded-hez (ami Nagyapóra fordítható). A felmenetelnek három módja van:
1. gyalog, ez igencsak hosszú, mivel az alsó parkoló feletti útszakasz magánút és csak más, fizetős módokon lehet tovább haladni. A felső parkoló szerintem úgy 7-8 km-re van innen, ami durván 14-16 km-el megnöveli a távot. Mi Lilivel ezt nem vállalhattuk.
2. autóval: ebben az esetben a kocsival be kell állni a sorba, majd gyorsan el kell gyalogolni a sorompó melletti kis házhoz és kérni egy parkoló jegyet, amire felírják a rendszámot (ezt egy füzetbe is bevezetik) és ha kinyitották a sorompót, akkor lehet csak felmenni (az egyik órában csak felfelé, a másik órában csak lefelé lehet közlekedni). Majd a felső parkolóban letéve a kocsit 250 KC parkolási djít kell fizetni (2016).
3. Autóbusszal: amikor mi voltunk itt, 3 busz ment fel az adott konvojjal, tele emberekkel. Nem tudom, hogy mennyi a viteldíj, de szerintem már 2 utas esetében is talán praktikusabb a kocsival való felmenetel, mert az autóban mindent tudunk vinni magunkkal és csak a parkolónál kell eldönteni, hogy ténylegesen mi is kell. A busz időben semmi előnyt nem jelent az autóhoz képest.
Talán ezek a legfontosabb információk, mivel maga a túra az "csak" egy túra, igaz, igen szép helyen. A kiinduló hely tele van turista házakkal (bennük vendéglők, sörözők). Itt sem engedik (mint ahogy máshol sem) a bódévárosok kialakulását, nincs lángosos, vattacukros, mézeskalácsos, és ami a legfontosabb zene sem. Csak csend. Az viszont meglepő, hogy mennyien jönnek ide (ami viszont a csehek ismeretében azért mégsem annyira meglepő), mindenki csendes, kulturált. Vannak kutyák is, ezek is csendesek, kulturáltak. Maga a túra nem nehéz, egy kiépített úton kell felsétálni a hegy tetejére (ami
Csehország második legmagasabb csúcsa). Mindenhol tisztaság, a vandalizmusnak semmi nyoma. Mi kifogtunk egy eszméletlen szép időt, fényképészeti felhőkkel. Az út mellett kilátó pont épült, van foglalt forrás is. A hegytetőn van a TV torony, fel lehet menni a kilátó teraszra. Mint azt korábban már írtam, Lilit mindig is érdekelte a magasság, így most is felmentünk a kilátóba. Mit mondjak, pazar a kilátás. Végig látni az út nyomvonalát, ahol jöttünk. Ami magyar vonatkozásban mindig felbosszantott, az az, hogy milyen felárakat kérnek mondjuk a vendéglősök, ha pld. egy ilyen helyen üzemeltetik a vendéglőjüket. Gyakorlatilag egész
Csehországban (talán Prága kivétel) durván egységárak vannak az azonos ételekre (némi kilengéssel), itt is gyakorlatilag ugyanazok voltak az árak, mint lent. Tele is volt az étterem. Lefelé bérelni lehet hegyi rollert is, ha jól emlékszem 170 KC volt az ára. Bukósisakot is adnak hozzá. Ezt egy kicsit sokalltuk, meg végül is azért jöttünk, hogy gyalogoljunk.
Mindenkinek javaslom ezt a helyet!!!!!
A Webcímre a fotóalbum címét tettem fel!
Megjegyzés: egyetlen magyart sem láttunk erre felé!