2014. augusztus 8.
Sziasztok, Gábor vagyok!
Mórral kapcsolatban nem mondhatom azt, amit sok hellyel kapcsolatban már megtettem, ezt a helyet nem kerülgettem, valószínűleg csak nagyon régen jártam erre, arra sem emlékszem, hogy voltam-e benne. Pedig úgy látszik, helytelen volt a hozzáállásom. Mórról majd egy másik beszámolóban, most lássuk a hely gyöngyszemét, a Lamberg kastélyt.
Gyakorlatilag a város közepén fekszik, közvetlenül szomszédos a Szent István térrel, amit a város főterének lehet tekinteni (remélem, nem állítottam valótlant!).
Először a szokatlan névről. A Lambergek a törökök kiűzése után kerültek kapcsolatba Mórral. A törökök kiűzése után a volt Móri járást egy Hochburg nevű udvari szállító vásárolta meg. Az egyik lányát egy Lamberg gróf vette feleségül. Maga a Lamberg család német eredetű volt, de két tagját az 1700-as évek végén honosították
Magyarországon. Az egyik közülük - Lamberg Fülöp József - elhatározta, hogy kastélyt építtet Móron. A terveket Fellner Jakab készítette, aki a kivitelezésben is részt vett. Az építkezést sorozatos földrengések akadályozták, egy ideig az építkezést is szüneteltették. amikor elkészült, nyári rezidenciaként használták. 1810-ben újabb földrengés tett kárt a kastélyban, az ez utáni építkezésekkor alakult ki a két karéj a kastély előtt, amiket egy kapu zár össze. 1945-ben megkezdődött a Mo-n szokásos sorsa. A szovjet csapatok beérkezésekor a grófot megmotozták és miután a zsebében egy pisztolyt találtak, őt és a feleségét letartóztatták, majd később agyonlőtték. A szovjet csapatok feldúlták a kastélyt és többek között az értékes könyvtár és az irattár is teljesen megsemmisült.
Az, hogy a kastély viszonylag jó állapotban megmaradt, az annak is köszönhető, hogy már eleve könyvtárat helyeztek el benne, jelenleg is elsősorban kulturális centrumként működik. Már korábban is volt benne borászati kiállítás (naná, hogy volt, pont Móron (ezerjó! - ma már hungaricum) ne lenne?), most is van egy benne, a pincei részen.
Maga a kastély egy tömör gyönyör (ha szabad így fogalmazni), talán az egyik legszebb architektúrájú, azokhoz képest, amiket mostanában láttam. Nagyon szépen tagolt a homlokzata, ez legszebben a kert felőli oldalon látszik, egy kissé oldalról nézve. Igen kellemes a kapu felől jövet a kis virágos kert egy kis szökőkúttal, pont jó, se több, se kevesebb nem lett volna ilyen harmonikus hatású. A kastély parkja is nagyon szép, bár eléggé kicsi, de hát be van szorítva a városba. Található itt egy kis tó, előtte egy fedett rendezvény helyszín, padokkal. A kis központi fasorból nagyon szép kilátás nyílik a kastélyra. A parkban van egy kisebb ház, itt jelenleg fazekas műhely működik, nyilvános, megtekinthető, szerintem szakköröket is szerveznek itt.
Bár a belső berendezése nem összevethető a cseh kastélyokéval, de legalább elkerülte az enyészet (bár egy kisebb tatarozás ráférne, de nem túl veszélyes a helyzet). A viszont látszik, hogy a helyiek, az alkalmazottak nagy szeretettel veszik körül a kastélyt és amennyire lehetséges (itt az anyagiakra gondolok elsősorban), óvják és ápolják. Ha legalább a többi, lepukkadt helyszínen is ez történne, sokkal beljebb lennénk kastély ügyben!
1. kiegészítés:
Lamberg gróffal kapcsolatos ez a kiegészítés, aki a kastély tulajdonosa volt az 1848/49-es forradalom idején. Neve Lamberg Ferenc Fülöp, altábornagy. A király (és császár) kinevezte a főparancsnoknak és királyi megbízottnak, hogy a forradalmat leverje. Ő azonban tárgyalni kívánt volna a felkelőkkel, hogy közvetítsen köztük és a király között, de szándékát félreértelmezték és a pesti hajóhídon felkoncolták. Erről az eseményről Petőfi Sándor az Akasszátok fel a királyokat c. versében emlékezik meg (e miatt eléggé egyoldalú kép él az altábornagyról a köztudatban). Megkeresem a verset és felteszem az idézetet.
2. kiegészítés:
Megkerestem a hivatkozott verset és elolvastam azt. Tulajdonképpen az első szó már Lamberg, de igazából csak annyi, hogy szívében kés. Gondolom a felkoncolás közben került oda. Íme az első versszak:
"Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat
Akasszátok föl a királyokat!"