A
földrengések általában a földkéregben felgyülemlett energia felszabadulásakor keletkező lökéshullámok, melyek a keletkezési pontból - amit a földrengés hipocentrumának nevezünk - gömbhéjszerűen terjednek minden irányba.
A
földrengések jelentős része a kőzetlemezek találkozásának közelében pattan ki. Ez azért van, mert az egyik kőzetlemez a másik alá bukik, és a lefelé haladás közben a lemezt felépítő kőzetek rugalmasan változtatják alakjukat, és amikor már nem bírják a keletkező feszültséget, a sok felgyülemlett energia földrengés formájában oldódik fel.
A
Richter-skála a földrengés erősségének (nagyságának) mérése szolgáló logaritmikus alapú skála. A rengés erősségét matematikai módszerekkel számítják ki annak amplitúdójából és az epicentrumtól való távolságából, minden egyes fokozat az előzőnek mintegy tízszeresét jelenti.
Richter-skála fokozatai:
• 1-2-es erősségű - a rengés csak műszerrel érzékelhető (évente kb. 500 000 db van a Földön)
• 3-4-es erősségű - a földrengés csak az epicentrumban és alig érezhető (a csillárok kilengenek, évente 10 000 és 100 000 között)
• 5-6-os erősségű - a földrengés erősen érezhető, kisebb károk (falak megrepedése) lehetnek (évente 20 és 200 között)
• 7-8-as erősségű - a rengés súlyos károkat okoz (házak és a hidak összeomlása, utak, vasúti sínek deformációja, évente kb. 10)
• 8-as erősség felett - komoly károk lehetnek a környezetben is (szerencsére ritkán fordul elő)
Források:
[1]
[2]